Társkeresés, párkapcsolati problémák
Amióta a Világ Világ, de legalábbis Ádám és Éva óta az életben szinte minden a Férfiakról és Nőkről szól.
Arról a teljesen természetes igényről, hogy legyen valaki, akihez tartozunk, akivel szeretjük egymást, akit a társunknak tudhatunk.
Már gyermekkorban megálmodjuk, hogy milyen lesz majd a férjünk/feleségünk, hány gyermekünk lesz. És persze elképzeljük a boldog jövőt, amelyben a mi kis családunk felhőtlenül és gondtalanul él, mindenféle földi gazdagságban.
Aztán jönnek az első szerelmek, sokszor velük együtt az első csalódások. Kisebb és nagyobb szerelmek, szenvedélyek, szenvedések, miközben a társtalálás rendkívül rögös útjait járjuk.
Vannak olyan szerencsés kiválasztottak, akiknek ez az út nem is annyira rögös, hamar megtalálják azt a társat, akivel harmóniában élik le az életüket. Vélhetően nem ők azok, akik az én honlapomat olvasgatják, de legalábbis nem ezt az oldalát.
Sokkal inkább az az igaz, hogy a társhoz vezető út igencsak kéz- és lábtörő kövekkel van kirakva, és amikor már a célnál érezzük magunkat, azon túl is rengeteg csata, küzdelem vár ránk, mire végre kimondhatjuk, hogy megérkeztünk.
Már ha meg lehet érkezni egyáltalán…
Két ember kapcsolata számomra mindig olyan, mint egy kis növény. Örök gondozást, gondoskodást igényel, és ha nem éppen abban a ritmusban öntözzük, ahogyan szereti, könnyen kiszáradhat. Vagy ellenkezőleg, ha túl sokat locsoljuk, elrohad a gyökere. Az elszáradt leveleit is le kell szedegetni, a vadhajtásait pedig óvatosan lemetszegetni. Ahhoz hogy szépen fejlődjön, virágozzon, megfelelő tápoldattal is rendszeresen el kell látni.
Persze mindehhez első lépésként ki kell bújnia annak a bizonyos növénynek.
Hányan és hányan vannak olyanok, akik minduntalan újabb virághagymákkal próbálkoznak, amelyekből soha nem bújik ki még csak egyetlen levélke sem…
Mint az élet oly sok területe, a társkeresés és a párkapcsolati helyzet is tele van buktatókkal, hullámvölgyekkel, önbizonytalansággal, kétségekkel.
- Miért nem találom az Igazit?
- Bennem van a hiba?
- Mi a baj velem?
- Biztos, hogy jó az a kapcsolat, amiben vagyok?
- Mi változott meg, hova tűnt el a kezdeti varázs?
- Miért nem tudunk mindent megbeszélni egymással, mint korábban?
- Olyan kevés dolog az, amit elvárok a páromtól, miért nem kepés ennek a kevésnek sem megfelelni?
- Érdemes még küzdeni ezért a kapcsolatért, vagy lépjek tovább, és keressek másikat?
S mindezen kérdések közben egyre kétségbeesettebben keressük az okokat, a hibát, elsősorban önmagunkban.
Nincsenek általános válaszok, nem lehet egységes receptkönyvet készíteni, hiszen minden ember és minden helyzet más és más.
A pszichológus a maga szakértelmével, külső szemmel segíthet meglátni, megérteni azt a valóságot, amit saját életünk szubjektív alanyaként elfogultan értelmezünk, felfokozott érzelmeink szemüvegén át torzultan érzékelünk.