A felvételi interjú
Sorsdöntő találkozáshoz érkeztünk: lehetőségünk nyílik személyesen bemutatkozni az általunk megpályázott vállalatnál. Az asztal túlsó oldalán egy vagy több szakember ül, aki nyitottan, de kritikusan szemléli minden mozdulatunkat, hallgatja minden szavunkat, értékeli viselkedésünket. Szimpátiát és bizalmat kell keltenünk, meggyőzőnek kell lennünk, meg kell mutatnunk erősségeinket, lehetőleg el kell lepleznünk hibáinkat (esetleg erényt kellene kovácsolni belőlük), be kell bizonyítanunk, hogy mi vagyunk a legjobbak a megjelölt állásra az összes jelölt közül. Nagy kihívás ez, melynek nem könnyű eleget tenni.
Először is: rendkívül izgulunk, lámpalázasak vagyunk. Ez természetes, még akkor is, ha nem először kerültünk ilyen helyzetbe. Lámpaláz ellen két módszer javasolható: megelőzés és tudatos önirányítás.
Megelőzés alatt azt értem, hogy segítsünk szervezetünknek a nyugalmi állapot kialakulásában, de legalább ne „dolgozzunk” ellene. Az interjút megelőző órákban ne fogyasszunk alkoholt, kávét és semmilyen élénkítőszert: az amúgyis túlfeszített idegrendszert tovább serkenteni nem tanácsos.
A tudatos önirányítás vagy önfegyelem segítségével tudjuk gondolatainkat a megfelelő mederbe terelni. Ezáltal mintegy előre vetíthetjük a sikert.
Mit érhetünk el azzal, ha utat engedünk kételyeinknek, ha már előre marcangoljuk magunkat olyan negatív gondolatokkal, mint: „Úgysem fog sikerülni”, „Biztosan nem fogok tudni jól válaszolni a kérdésekre”, „Miért pont én nyernék”, „Mindig is rossz vizsgázó voltam”, stb.? Így nekiindulva szinte biztosak lehetünk a vesztésben. Ez a gondolkodásmód, ez a hozzáállás akaratlanul is kisugárzik személyiségünkből, melyet a felvételiztető óhatatlanul érzékel. Ki akarna alkalmazni egy biztos vesztest ?
Ha képesek vagyunk gondolkodásunkat pozitív irányba hangolni; ha képesek vagyunk hinni abban, hogy nagyon jól fogunk szerepelni; ha hiszünk saját képességeinkben, s alapvetően önmagunkban, akkor ez az üzenet jut át a kommunikációs csatornákon mások felé, s máris garantálhatjuk sikerünket.
El kell tehát terelnünk negatív gondolatainkat, s az előkészületek során a várható kérdések átgondolására és válaszaink előzetes megfogalmazására kell koncentrálnunk. Érdemes kialakítani egy fantáziaképet, elképzelve, amint győztesen távozunk az interjú helyszínéről.
A felvételi interjú hasonlatos egy vizsgához. Azzal a különbséggel, hogy ha egy vizsgán nem felelünk meg, mindig kapunk újabb lehetőséget a javításra. S az utóvizsga megtörténte nem befolyásolja számottevően a jövőnket: ugyanúgy folytathatjuk és befejezhetjük tanulmányainkat, a továbbiakra nincs jelentős kihatással.
Az interjún való szereplés azonban alapvetően meghatározhatja a jövőnket: siker esetén elkezdhetjük egy megálmodott és szép karrier megvalósítását; kudarc esetén azonban már nem lesz több lehetőségünk ugyanannál a – számunkra vélhetően vonzó – vállalatnál bemutatkoznunk.
A felvételi beszélgetés célja tömören megfogalmazva, hogy „eladjuk önmagunkat”.
Egy találkozás során az első harminc másodperc meghatározó: hogyan lépünk be az ajtón, nyújtunk kezet, mutatkozunk be. Ez az első benyomás, melynek során a másik tudattalanul is kialakít egy véleményt rólunk, rögzít egy képet, melyet a későbbiekben szinte lehetetlen kitörölni. Kemény munkával a későbbiekben lehet ezt a képet szépíteni, de csak akkor, ha lehetőségünk adódik rá. Azonban az egyik – banális, de biztos – alapszabály, hogy még soha senkinek nem nyílt másodszor is lehetősége első benyomást tenni. Ezért fontos, hogy ezekben a pillanatokban a tökéletességre törekedjünk.
Első és legfontosabb, ami rögtön szembeötlik rajtunk: a külső megjelenésünk, öltözködésünk. Viseljünk kényelmes, de az alkalomhoz illő öltözéket: öltönyt vagy kosztümöt. Legyünk ápoltak és gondozottak, de óvakodjunk a szélsőségektől. Válogassuk össze ízlésesen és diszkréten a színeket. Ne locsoljunk magunkra túl erős parfümöt vagy borotvaszeszt. Különösen hölgyeknek érdemes észben tartani: nem a bájaikkal, hanem képességeik és szakmai felkészültségük bemutatásával kell meggyőzniük a felvételiztetőt alkalmasságukról. (Kivéve természetesen azt, ha valaki modellnek jelentkezik, de ezek a tanácsok nem az ő számukra készülnek.) Bánjunk óvatosan a sminkeléssel, és ne a legminibb szoknyánkat vegyük fel erre az alkalomra. Ügyeljünk a részletekre is: gyakran mostohán bánunk cipőnkkel, körmeinkkel. Ezúttal ne feledkezzünk meg a tisztításukról.
Mint minden megbeszélésre, érkezzünk ide is pontosan. Nem jó túl korán érkezni: aki a beszélgetést vezeti, tele van elfoglaltsággal, többnyire minden perce be van osztva, biztosan nem örül a korábban érkezőknek. A legsúlyosabb hiba azonban az, ha elkésünk. Igyekezzünk öt-tíz perccel a megbeszélt idő előtt érkezni, hogy legyen időnk a recepciónál az esetleges regisztrálásra, illetve keressük még fel a mosdót. Így nem okoz kellemetlenséget, ha elnyúlik a beszélgetés, s egyben alkalmunk nyílik arra, hogy egy utolsó igazítást végezzünk a külsőnkön.
Bemutatkozásnál jól érthetően mondjuk el a nevünket, kézfogásunk legyen határozott. Az interjú során végig nézzünk a másik fél szemébe, tartsuk a szemkontaktust. Ez nyíltságot és őszinteséget sugall. Általában véve is feleljünk őszintén és egyenesen a kérdésekre. Ha természetes önmagunkat adjuk, sokkal hitelesebb lesz minden mondanivalónk, s sokkal jobb benyomást teszünk másokra. Ha valaki mást próbálunk alakítani, másnak akarunk tetszeni, azaz megjátsszuk magunkat, sokkal inkább láthatóvá válnak gyengeségeink és hibáink.
A beszélgetés ideje alatt próbáljunk kényelmes, de nem túl hanyag testtartást felvenni: fontos, hogy jól érezzük magunkat, de tilos elfelejteni, hogy egy hivatalos találkozón vagyunk. Tartózkodjunk a fölösleges mozdulatoktól: lábrázástól, szükségtelen gesztikulációtól.
Ne beszéljünk túl sokat: válaszaink legyenek lényegretörőek, tárgyilagosak. Mutassunk érdeklődést a másik személye valamint a vállalat, a munkakör elvárásai iránt. Hallgassuk figyelmesen a felvételi beszélgetést vezető információit, közléseit. Merjük kimutatni további érdeklődésünket, és merjünk bátran kérdezni mindazokról, amire még kíváncsiak vagyunk.
Ne felejtsük el, nem csak a vállalat választ egy új munkatársat; mi is választunk. Elkövetkezendő éveink munkaterületét, karrierlehetőségünket határozza meg, amikor új munkahelyet találunk. Még ha százan állnak is mögöttünk, ugyanarra a helyre pályázva, akkor is körültekintően kell a saját szempontrendszerünk, a saját értékrendünk alapján döntenünk. Nem biztos, hogy az az állás, ami száz másik pályázónak megfelel, a mi egyéniségünkhöz, a mi elvárásunkhoz is illik. Ezért is fontos, hogy minél többet megtudjunk a megpályázott állásról, a munkahelyi körülményekről, a vállalati légkörről. Kérdéseink megmutatják őszinte érdeklődésünket, a válaszok pedig segítenek alátámasztani választásunk helyességét.
Kapcsolódó írások :